Szeretem Iránt

Kicsit szörfözgettem a neten, és ismét rájöttem, hogy szeretem Iránt. Hihetetlenül más az ország, mint amit a világsajtó állít róla. Csodásak az emberek, hihetetlen történelme van. És most felteszek pár képet, amit a neten találtam, hogy megmutassam, mit is jelent mondjuk Teherán utcáin sétálni, és mit is jelent a kötelező csador viselet...

(igen, ez Teheránban készült, tavaly Karácsonykor... Amikor Kuvaitban voltam ösztönfíjas, akkor a fiú koleszben álló mecset ajtajára kiragasztottak egy feliratot, miszerint nem muszlimhoz illő magatartás, ha a keresztény diákoknak boldog karácsonyt kívánnak. És mi történt? Mindenki boldog karácsonyt kívánt. Még az ott tanuló afgánok is, akiket pedig viccesen táliboknak hívtunk...)

Afganisztán újra

Újabb két hét Afganisztán néhány pillanatképe:

Dubai International


Salang-hágó, hóval. Útban Pol-e Khumri felé...


Hús-, hentesárú

M1 utazós műsor

Michael Palin után kezdődött gondolom ez az új utazós műsor M1-en, valami 80 világcsoda 5 hónap alatt. Nem részletezi a teljesen a koncepciót, de persze meg akarja a szép dolgokat és mindeféle kérdésekre akar választ találni. Nem is idegesítem magam. Még biztos sok rész lesz,d e az első annyira steril, hogy szánalmas. Ott áll a Macchu Pichun teljesen egyedül. Csak úgy feltünő ez igazán, ha visszaemlékszem Palinra, aki körükl mindíg emberek sokasága rohangált.

És mi értelme van 80 cuccot megnézni 5 hónap alatt. Az ember kb 3 hét után teljesen fásultá válik ha valóban foylamatosan utazik és csak látnivalókat keress fel. Most éppen a Nazca vonalakk mutatja be.
Brrrrrrr

Nem utazás, nem kelet hanem csoki

Éjjel 11 óra van. Suzanne Vegát hallgatok, kint tombol a szél, ha lenne kandallóm azt írnám duruzsol. Itt ülök és bűntudatom van.

Hazafelé jöhet azon gondolkodtam, hogy lehet hogy csokifüggővé váltam. Az alkoholizmus első jele, hogy azt bizonygatjuk, nem vagyunk azok. Nem? Lehet egyáltalán csokifüggővé válni? Mintha hallottam volna valami ilyet. Azt vettem észre, hogy régen is megettem egy-két naponta egy tábla csokit, de mostanában már indokokat is gyártok hozzá. Ma megérdemlem, mert nagyon streszszes volt a nap. Ma megérdemlem, mert befejeztem a tanulmányt. Ma megérdemlem mert, már hat óta fent vagyok és nagyon sok mindent elintéztem. Vagy a legdurvább, ma megérdemlem mert el múltam 32 és megengedhetek magam (majdnem) bármit.

Na mindegy, szóval itt ülök, mindjárt kimegyek cigizni a viharba és bűntudatom van mert délután 3 óra megettem három tábla Milka csokit, két tört mogyoróst és egy happy cow-t (vagy hogy hívják).

Being a biker is not a matter of life and death it's more important than that

Az anyag átkerült a Motorcycleworld blogomra.

Baku

Sajnos nem sokat láttam az állítólag nagyon szép Bakuból, de amit láttam, abból íme néhány kép:

Herat képek folyt.

Gyógyszerek és pokrócok átadása:

Karácsonyi hangulat a herati kat.-i reptéren:

De rég jártam erre...

Íme néhány kép Heratból, Afganisztánból. Herát kicsit olyan, mint egy lepukkant iráni város: a többi afgán városhoz képest rendezett, az utak jók, csinos a bazár, tele van éttermekkel, még a város szélén magasló hegyek lábánál is van egy. Szóval talán az egyik legélhetőbb afgán város lehet.

Szamarkandi emlék

Bár jártam múlt héten egyiptomban, nem találok hirtelen semmi képet onnan. itt van addig egy kis szamarkandi emlék a Registanról.

A legjobb csoki üzlet Teheránban

Találtam egy képet Teherán legjobb csokiüzletéről. Itt az összes nyugati márka megtalálható, jó hűtött állapotban. Az üzlet egy örmény családé.

Kunduz és Mazar-e Sharif

Itt van néhány kép Kunduzban. A városban igazából nincs semmi látnivaló, észak-nyuagt Afganisztán központja vegyesen lakják pastuk, tádzsikok stb. Itt van az ENSZ össze regionális központja. Sajnos a város szürke mint az össze többi. Tegnap és ma homokvihar volt a környéken, nyeltük mi is. Az afgánok persze rezignáltan vették ezt is.



Ez én vagyok Shir Khannal a szállásunkon. Ennyire kedves, barátságos kutyát még nem láttam. Ha ki akartunk menni a kertből, becsipaszkodott az inünkbe és húzott vissza. Állandóan a székünknél ácsorgott (amíg fel nem döntöttük) és nyomakodott, a lábával kalimpált.

Útban Mazar-e Sharif felé vagy aludtunk, vagy a hihetetlen tájakban gyögyörködtünk. Itt van mindjárt egy német PRT konvoly amely mellett Pol-e Khumriban elhaladtunk. De útközben akadtak szép számmal kilőtt tankok és egyéb egykor "szebb" időket megélt katonai járművek.

De szerencsénkre nem csak ilyenek kísérték az utunkat, hanem hegyek és különböző, a hegyek oldalába épült falvacskák.

Itt van például ez az erődítményszerűség, ami előtt egy tank roncsa hevert, a hátulja be volt omolva. Sajnos nem derült ki, hogy mi volt hajdanán, de szomorú látvány volt, ahogy a kavargó homok kellős közepén álldogált magárahagyottan. Talán egyszer lesz annyi ideje ennek a nemzetnek, hogy nekiálljon rendbehozni építészeti emlékeit is...

Mazarba fél kettő körül érkeztünk meg, és rögtön az ANSO (Afghanistan NGO Safety Office) helyi képviselőjével találkoztunk. Utána elfoglaltuk szállásunkat, az "International Guesthose"-ban. Ez az utcánk:

Az állandó utazás miatt iszonyatosan ki vagyunk dőlve. Wape napok óta takonnyal és fejfájásokkal küzd, én egyelőre fizikailag bírom. A Ramadán miatt napközben nem tudunk beugrani sehova bekapni egy falatot, vagy meginni egy teát. Cigizni is suttyomban, a kocsiban tudunk, és ha elhaladunk egy másik jármű, vagy az útszélén bámészkodó afgán mellett, akkor be kell kapnunk a füstöt... Úgyhogy miután lepakoltunk a szálláson, és pihentünk egy órácskát, bementünk enni a városba. Amiből az iszonyatosan keringő por miatt nem sokat látni, és minden színtelennek tűnik.

Vacsora után visszajöttünk a szállásunkra, és Wape egy napok óta tartogatott csomagtól sikeresen megszabadulva mesélte annak eltüntetésének kalandos körülményeit. Ezekről nem írok (bár mulatságos és akár tanulságos is lehet), de íme egy kép a guesthose wc ülőkéjéről. Párnázott, ahogy Kunduzban is, és Peti lefényképezte:

Kabul

Egy pár napja vagyunk Kabulban. Meglepően sok a látnivaló. Az első képen Csandra látható a kabuli reptéren, a háttérben Ahmad Sah Maszúd hatalmas portréja.


A második képen egy nem átlagos kabuli utcakép. Átlagos akkor lenne, ha nem lenne rajta a hölgy burkában.














A harmadik két egy jellegzetes afgán kerékcsere. Kb 6 ülnek az autóban, de ez nem akadály a kerékcserénél. Ez pont olyan mint járó motorral, tankolni és közben cigizni.














Ez Babúr sírja. A mogul dinasztia alapítójáé, aki nem itt halt meg, de itt kérte magát eltemetni. India meghódítása a részéről csak egy balszerencse volt, miután őt és családját elűzték az ősi fészekből, Szamarkand környékéről. Hát akkor már neki vágott és Delhiig meg sem állt. De egész életében hazavágyott, így mikor meghalt Kabulban temettette el magát. Mert ez volt birodalmában legközelebb az őshazájához, plusz ez emlékeztette rá leginkább.













A másik kép a sírhoz tartozó hatalmas kert. Most rekonstrurálják, mert 92/93 ig kitartott, akkor azonban a polgárháborús felek szépen lerombolták, a régi fák kidőltek, a rózsakertek elpusztultak.



















Ez két kép Abdul Rahman sírjárólkészült. Ő a vasemír, aki főleg brit pénzből létrehozta és vaskézzel egységesítette Afganisztánt a 19 sz végén. Azóta csak esik szét az ország.



Ez pedig a királyi család évtizedek óta romos mauzóleuma.