Némi autókázás Afganisztánban

Kipróbáltam magam a YouTube-on. Kaland Afganisztánban, hehe

Balkh

Nincs túl sok szerencsém Balkh-al. Mikor először akartam oda utazni, akkor figyelmeztettek, hogy különösen aktív a Hezb-i Iszlami azokban a napokban, így ha lehet, kerüljem el a környéket. Utána hónapokkal később újra neki indultam, de alig, hogy elhagytam PeK-et iszonyatos hózápor kerekedett, így visszafordultam (erről itt írtam). Ma péntek lévén szünnap, így megint nekiveselkedtem (végülis tavasz van, hetek óta süt a nap, hótól nem kell tartanom, Hekmatiyar pedig nem érdekel). Alig, hogy ismét elhagytam PeK-et olyan eső kezdett zuhogni, mintha azonnal be akarná pótolni az elmúlt hetek kimaradását. De nem adtam fel, mostmár csakazért is, és tovább mentem. Megérte, mert az eső kicsit enyhült, csak a hideg nem, úgyhogy egy kölcsönkapott pokrócba burkolózva jártam végig a világ egyik legősibb helyét.

Itt született Zoroaszter, vagy Zalatusztra, az első monoteista vallás megalapítója, és akit a hellenizmus után Nietzsche fedezte fel újra Európának.
De innen származnak az árják, megfordultak itt a buddhisták, Nagy Sándor, az arabok, Dzsingisz Kán lerombolta, de Marco Polónak még így is tetszett. Fontos kereskedelmi központ volt, egy időben tele volt iskolákkal, egyetemekkel. Itt született Rabia Balkhi, a perzsa nyelvű irodalom első költőnője, Ibn Sina (Avicenna), akinek a Kánon című orvosi könyvéből a 19. századik Európa egyetemein is tanultak, és Rúmi, a misztikus költő, a konjai mevlevi dervisrend alapítója.

Ma pedig ott álltam én is, és azt ugyan nem mondom, hogy ezek a nagy szellemek mind átjártak (hideg volt, minden járható lyukam a minimálra húzódott vissza), de hihetetlen élmény volt azon a földön járni, ahová ifjúkorom óta el akartam jutni, és ahová ifjúságom példaképeinek jelentős része valamilyen módon kötődött.

Néhány kép a megmaradt látnivalók közül.

A „Kilenc Kupolájú” mecset, amely Afganisztán legrégebbi mecsete (állítólag 1300 éves):

Ami a korábbi iskolák közül az egyetlenből megmaradt. A Szajed Szubhan Quli Khan medresze:

Abu Naszr Parsza (a Naksbandi rend spirituális vezetőjének) sírja és mecsete:

Rabia Balkhi sírja:

Az ősi várost körülölelő fal maradványai:

Elhavazva

Ma elindultam Balkhba (Mazartól egy óra), csak, hogy kicsit végre kiszakadjak PeK-ből. Nem jutottam el odáig, ugyanis aligh, hogy kiértünk PeK-ből iszonyatos hóesésbe kerültünk, és egyáltalán nem volt biztos, hogy a latyakos úton időben elérünk Balkhba és vissza még ma. Úgyhogy Samanganban megreggeliztünk, és visszafordultunk. PeK-ben persze nem esett, csak latyakos eső szemerkél. Nagyon sajnálom, Balkh az egyetem óta a listán van. A világ egyik legjelentősebb muszlim történelmi városa (itt született Rumi is), de az iszlám hódítása előtt is fontos város volt, és állítólag elég sok minden megmaradt az épületekből. Remélem lesz még egyszer lehetőségem látni.

Update:
Egy órára visszaérkezésemet követően utolért a hóesés, és Pol-e Khumrit is elborította ez a hideg, fehér massza, amit jaj de nagyon szeretek... Szerencsére néhány órán belül elállt, és azóta el is olvadt. Viszont a hideg maradt, ami ellen kétféle képpen tudok védekezni: bezacskóztam a ház ablakait (mint valami gagyi Christo, becsomagoltam az épületet; ez amolyan afgán performance), és fatüzelésű kályhával (amelyet zseniálisan hordóból alakítottak ki).