A péntek a pihenésé, kikapcsolódásé (most is épp az Iron&Wine szól, ami tökéletes a nap hangulatához). Legalábbis Afganisztánban, úgyhogy mivel a házban megint nincs áram, délután én is kimentem a városba kicsit elvegyülni, nézelődni. Az emberek csak csodálkozva néztek rám, azt hiszem ritkán látnak közöttük európai embert, és fenyegetettséget, veszélyt egyáltalán nem éreztem. A keleten megszokott how are you-n és a szalam-on kívül csak egy mobilt akart rám erőltetni egy kb. 150 centis gyerek, aztán egy thank you very much kíséretében ő is arrébb állt.
A pénteki bazárban (is) mindenféle csecsebecsét, lim-lomot lehet kapni, de úgy látszik mostanában a legnépszerűbbek a meleg, téli ruhák és a mobiltelefonok, a legnagyobb tömeg itt gyűlt össze. Persze lehetett kapni még zöldséget, gyümölcsöt, kályhát, szőnyeget és ócskavasat is.
Ezen a képen éppen mobiltöltő állomást örökítettem meg. Az akkukat ki kell venni a telefonból, és az izzó jelzi, ha működik a töltő.
Elhatároztam, hogy megnézem az ún. pehlevi birkózást, de addig sokat kellett várnom, így besétáltam a parkba, majd a túloldalán át- és visszavitettem magam a révésszel.
A városban a délután másik programja valami focimeccs volt, én a bemelegítést örökítettem meg, mert játék ütötte egymást a birkózással.
Először azt mondták be hangszóróval, hogy kutyaviadal lesz. Kicsit küszködtem magammal, hogy valóban látni akarom-e, de a kíváncsi, utazó énem győzött, így ottmaradtam. Szerencsére közölték a tisztelt publikummal, hogy a viadal ismeretlen okból kifolyólag elmarad, így csak a pehlevire kerül sor. Nekem úgy tűnt, hogy különösebb szabály nélkül birkóznak: a rendezők leraknak egy borítékban pénzt az aréna közepére, majd a közönség sorai közül önként jelentkezőket összepárosítják (kicsi, nagy, erős, gyenge), adnak rájuk egy dzsekit, piros övet, és mehet a küzdelem addig, amíg az egyik el nem esik, ki nem gáncsolják, vagy földhöz nem vágják. A győztes akkor megkapja a borítékot, és jön a következő mérkőzés.
A városban a délután másik programja valami focimeccs volt, én a bemelegítést örökítettem meg, mert játék ütötte egymást a birkózással.
Először azt mondták be hangszóróval, hogy kutyaviadal lesz. Kicsit küszködtem magammal, hogy valóban látni akarom-e, de a kíváncsi, utazó énem győzött, így ottmaradtam. Szerencsére közölték a tisztelt publikummal, hogy a viadal ismeretlen okból kifolyólag elmarad, így csak a pehlevire kerül sor. Nekem úgy tűnt, hogy különösebb szabály nélkül birkóznak: a rendezők leraknak egy borítékban pénzt az aréna közepére, majd a közönség sorai közül önként jelentkezőket összepárosítják (kicsi, nagy, erős, gyenge), adnak rájuk egy dzsekit, piros övet, és mehet a küzdelem addig, amíg az egyik el nem esik, ki nem gáncsolják, vagy földhöz nem vágják. A győztes akkor megkapja a borítékot, és jön a következő mérkőzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése