péntek, június 30, 2006

Akéár veszélyes is lehet

A mai nap a a Magyar Nemzet is foglalkozott a Afganisztánnal. A "Veszélyes misszió robotrepülőgépekkel" című cikk azután íródhatott, hogy hazánkban járt levajazni a részleteket Raymond Henault vezérezredes, a NATO katonai bizottságának elnöke. Szerintem tegnap láttam is a konvoját végighúzni az Üllőin, bár ha ez igaz, akkor csak este jött ide. Lehet mégis más konvoja volt?

Szóval a cikk szerint ez a misszió veszélyesebb lesz, a lövészszázad mellett lesznek felderítők, tűzszerészek, sőt még valahonnan pilóta nélküli felderítőgépeink is leszenk. Nem lesz olcsó mulatság.

A cikkben szereplő "a NATO már Afganisztán 75 százalékának ellenőrzését végzi majd" tétel egy kicsit eufémisztikus. Inkább ekkora területen lesz jelen a NATO, de hogy ellenőríuné is az egészet? Persze a déli területeken sokkal keményebb, erőszakosabb fellépésre kell számítani. Ott ugyanis nem lehet olyan békésen eléldegélni az afgánok között mint észak-Afganisztánban és sajnos az is előfordulhat majd, hogy előbb kell majd lőni, minthogy kérdezni lehessen.

Persze ez nem a magyarokra vonatkozik. Baghlan viszonylag békés hely, bár az afgán kábítószerkereskedelem egy része itt megy keresztül, úgyhogy feltételezhetjük, hogy helyi kormányhivatalanokok, rendőrfőnökök, katonatisztek, ex-hadurak jó része benne vannak a bizniszben.

Szerencsére sem az ISAF-nek, sem a PRT-nek nem feladata a kábítószerelleni harc, csak a helyi erők segítése (rendőrség, hadsereg, kábítószerelleni hivatal fegyveresei). igen van egy kis ellentmondás, hogy akik üldözni hivatottak esetleg részt vesznek a szállításban. Szóval a veszély komolyabb, de mégse annyira mint délen.

Ráadásul Baghlan etnikailag és vallásilag is nagyon vegyes. Élnek erre pastunok, tádzsikok, hazarák, talán üzbégek is, hogy csak a legnagyobbak népeket említsük. Persze Katona Magda még további tucatnyi közösségek is fel tudna sorolni.

külön probléma az egykor jól felfegyverzett iszmaili közösség. Erre még holnap visszatérünk.

A NOL Metazinban Fred Kaplan cikkét ismerteteik. Hehe együtt voltunk Afganisztánban júniusban, együtt láttuk amiről ír. Na majd megnézem mennyire pontos, de hát tudjuk az amerikai szanderdek magasabbak. Nem félek a minőségétől.

csütörtök, június 29, 2006

Hát valóban nehéz, úgy fenntartani az érdeklődést, ha nem írunk rendszeresen. Tegnap már rájöttem, hogy az érdekes dolgok csak este jutnak eszembe, meg a bosszantóak. Reggelre pedig már elfelejti az ember, hogy írjon róla.

Tegnap a kormány döntött magyarország Afganisztáni szerepvállalásáról. Hogy pontosan miről is, meg kell keresnem, remélem nyilvános.

Friss hír a mai Népszabadságban, részben Katona Magdától (vezető Afganisztán szakértő) és a munkatársaktól az afganisztáni misszióról. A cikkből kiderül, hogy a már kintlevő 180 katona fog lemenni (vagy felmenni) a Kabultól északra fekvő Baghlan tartományba, ahol 2006. október 1-től átveszik a hollandok misszióját.

Áprilisig felmérik a helyzetet és onnantól kezdődik a kormány által vállalt kétéves misszó.

Apró pontatlanság a cikkben, hogy valószínűleg nem a 180 katona fog utazni, mert ebből kb. 120 fő a lövészszázad, akik ott fognak tevékenykedni. Mellettük vannak Kabulban orvosok és ápolok, Bagramban légtérirányítók, és szétszórva Afganisztánban törzstisztek. Nem hiszem, hogy ezek mind otthagynák jelenlegi beosztásukat és mennének Baghlanba.

De majd utánajárok.
Meg kell jegyezzem, ma írtam a HM média felelős emailcímére, kutatóként írva alá levelet.

Az a válasz érkezett, hogy csak újságíróknak válaszolnak másnak nem. Úgyhogy válaszomban már mint újságíró kérdeztem meg, ki jogosult egyetemi tanároknak, kutatóknak válaszolni. És tényleg a civil érdeklődnek ki fog válaszolni? Ahhoz képest, hogy az ő adójukból megy, talán nem is kérdezhetnek!!!

Bár Gál. J Zoltán 5-6 milliárd-ra teszi a költségeket/év, szerintem ez még lesz magasabb is. Visszatérünk rá 2007 végén.

Sajnálattal látom, hogy a Magyar Nemzetben és a Magyar Hírlapban ma nem volt hír a tegnapi kormánydöntés Afganisztánról.

vasárnap, június 25, 2006

Műtét

Én most csak annyit fűznék ide gyorsan, hogy hétfőn, azaz holnap végül megműtik a bokám. Csavarok, fémdrbok, stb. Mindez a Sportkorházban. 2005-ben ez lett az év kórháza több kategóriában is, úgyhogy talán van némi remény. :-)
Reményeim szerint majd lesz alkalmam beszámolni az élményeimről itt. Egyébként is tartozom még a közút-rendőrség-Csandra hármas harcának beszámolójával. Ez még nem zárult le, de így is sok tanulságot le lehet ide írni.

péntek, június 23, 2006

Welcome to Kandahár




Még nem láttam mai sajtót, így nem tudok reagálni az ott megírtakra. Déli kelés és lassú készülődés miatt, ma csak két kép a második afgán útról.

csütörtök, június 22, 2006

A NATO Afganisztánban - bevezető

Úgy érzem a blog kezdi elnyerni egyik értelmét. A Népszabiban megjelent az első fecske a hazánk új Afganisztáni szerepvállalásáról, egy Tartományi Helyreállítási Csapat (Provincial Reconstructional Team - PRT létrehozásáról.

Sajnos a cikkben van néhány hiba. A legszembetűnőbb, idézem "A Szovjetunió 1979-1990 között húsz-harmincszor akkora katonai erőt vont össze Afganisztánban, mint amekkorával jelenleg az amerikai-ausztrál-NATO-kontingens rendelkezik," A Szovjetunió 140-150000nél több katonát tudtommal nem állomásoztatott az országban, jelenleg, a külföldi csapatok száma 40000 alatt lehet.

Az ISAF idáig kb. 10000 katonát állomásoztatott, amihez most (tavasz-nyár) hozzájön további 6-7000 katona (kanadai, holland, brit), illetve ISAF parancsnokság alá helyeznek kb. 7000 amerikai katonát is. Mellettük azonban még marad további 10-15000 katona (főleg amerikai,de ausztrál, román stb.) is, akik amerikai parancsnokság alatt (az ISAF a NATO paranacsnoksága alatt áll), a Tartós Szabadság hadművelet TSZh keretében, az ISAF től függetlenül tevékenykednek, azaz üldözik a Talibánt és az al-Kaidát.

Ott ahol ISAF van, nincs TSZh, azaz az ország 3/4-e ISAF ellenőrzés alatt van és csak a keleti területeken vannak TSZh erők.

Azért ez a sok támadás és hír, mert az ISAF idáig csak a fővárosban, észak- és nyugat-Afganisztánban volt jelen. Tavasztól nyárig viszont átveszi a Tartós Szabadság hadművelettől a déli körzetet is. Ezért kell a + 6000 ezer katona, hogy ezeket odaküldjék. A hollandok idáig északon Baghlanban voltak, most elmennek onnan mert bevállalták a sokkal veszélyesebb déli Uruzgan tartományt (a félszemű Omár molla szülőhazáját), és az ő helyükre mennének északra a magyarok

Még egy apró pontatlanság, idézem: "Ezt a XX. századi brit, majd a szovjet hódítási-pacifikálási kísérletek kudarca is alátámasztja" Ez csak féligazság, mert a britek a 19. században próbálták pacifikálni Afganisztánt, az 1839-42-es és az 1878-80-as háborúk (érdekes hogy ezt az egy írást találtam magyarul az időszakról, ezek szerint még én sem írtam róla :), de mindkét alkalommal kudacot vallottak.

A harmadik háborúra 1919-ben került sor, de ott az afgánok nyilvánították ki a függettlenségüket, amit a brtiek tétován elleneztek, azaz nem igazán történt még kísérlet sem a pacifikálásra.

Itt vannak képek a háborúkról a valakit érdekel.

Persze a lényeg, hogy készülünk a PRT-re, ami talán jövő héten kiderül. Vagy előbb. Akkor majd azzal is foglalkozunk

kedd, június 20, 2006

Fáradt hétfő




Minden kínja ellenére végül is a tegnapi nap egészen felfutott. Persze kellett ehhez néhány stratégia döntés, úgy is mint ellógni a hétfőn kezdődő intenzív német nyelvtanfolyamot vagy leküzdeni egy 10 napja sűrűsödő beszélgetést az exemmel. ezeken túlesve (+ egy doboz cigarettát elfüstölve) hihetettlen megkönnyebülés vett erőt az emberen és du. 4-től más se történt csak barátokkal beszélgettem. köszönöm nektek Kati, Schmideg, Ági, Mariann, Gábor (4-7ig), a tranzit csoporortnak (15 leendőbeli szakember a külpol vidékéről) és meglepetésnek éjjel még Csandra is megkért, hogy vigyem el a Múzeumba egy teára. Kell ennél több?

Végül pedig egy újság négy oldala a régi szép időkből. Az Egészségügyi Közlöny egyetlen alkalommal jelent meg, egyetlen példányba, elsősorban csandra kreativitását dicséri. Ezzel búcsúztattuk az Alibi Café Új Zélandra távozó kiváló munkatársnőjét. Jó szórakozást.

Afganisztánt tekintve a nagy döntés közeledik. hamarosan elárasztom a magyar médiát szakértésemmel. És akkor mindenki megtudja, hogy mi a helyzet ebben az országban és mi mit fogunk keresni (vagy nem keresni) ott.

hétfő, június 19, 2006

Én is megérkeztem




Egész vicces embert választottam blogtársnak :)

Brüsszel és Afganisztán eltérő módon készíti ki a magamfajta embert. Lássuk milyen járműveket próbáltam ki. Az első egy C-130-as közepes teherszállító, a Kabul-Kandahár vonalon közlekedik, a második a C-17 stratégiai teherszállító a Brüsszel-Kabul vonalon. Kétszer akkora, mint a C-130-as, bár ez a képen nem látszik. A harmadik a Saxon, ez a jármű a repülőtér-Kabul útvonalon járó kisbusz. Elég szar a rugózása, nincs ablaka csak lőrése, cserébe viszont páncélozott.

Nagyon sok előadást meghallgattam a NATO afganisztáni feladatairól, a kábítószertermelésről és a PRT-ről.

Majd mindent részletesen elmagyarázok, ha egyszerMagyarország is úgy dönt, hogy átrendezzük jelenlétünket az országban.

És egyébként nem vagyok jó passzban és ellógtam a most induló tanfolyamot és legszívesebben nem tudommit csinálnék

péntek, június 16, 2006

15 perc hírnév...

Ez a hír jelent meg rólam Zagyvapálfa című kiadványban és internetes verziójában. Sőt, hétfőn még a helyi hírekben is bemonták. :-)
Ha lesz egy kicsit több energiám, akkor leírom, hogy milyen tanulságos is elintézni a kátyúkár bejelentését.

csütörtök, június 15, 2006

vasárnap, június 11, 2006

Szanda

Szanda környéke gyönyörű! Egy álom volna, ha nem lenne olyan szar az út.

Lábtörés

Ma eltörtem a lábam. Szandaváralja előtt mentem motorral, amikor nem tudtam kikerülni negy kb. 15 cm mély kátyút. Akkorát zakóztam, hogy a kátyú után vagy egy méterre értem földet, bal lábamon a motor 183 kg-jával. Úgy estem el, hogy nem tudtam megmozdulni, lábamon a motor, én pedig arccar előre. Megpróbáltam megfordulni, de baromira fájt ahol a motor nyomta. De aztán kénytelen voltam összeszedni az erőmet, és jobb lábbal letoltam magamról a gépet. Teljesen kivoltam, káromkodtam, folyt rólam a víz, a motorból a benzin ahogy az út közepén feküdt. Az első arra járó autós megkérdezte, hogy segítsen-e, de én elutasítottam, mert meg kelltt nyugodnom. Végül nemsokkal rá megállt egy autó, és a sofőrje kiszállt segíteni. Felemeltük a motort. A nadrágom a térdénél kiszakadt, és az aszfalt egy szép kis sebet vakart a térdemre. Azt az autóssal bekötöttük, Betadinnal kezeltük. Nagyon rendes volt, felajánlotta, hogy pihenjem ki magam nála. Nem tudtam mi van a lábammal, meg mehetnékem is volt, ezért nem fogadtam el az ajánlatát.
Ezután felhívtam Zsombit, hogy jöjjön el értem Ágival, de a motor nem indult be, úgyhogy trélert kellett hívni. Kihívtam a rendőrséget is, hogy helyszíneljen, mert az egészet rá akarom verni az útkarbantartókra. A rendőrök rendesek voltak, kihívták a mentőket, nyugtattak. Közben a mentő is megjött, bevittek Balassagyarmatra, megröntgeneztek, eltört. Most az a kérdés, hogy megműtessem, vagy ne...
Közben mindenki állati rendes volt, mert a rendőrök bevárták a trélert, Zsombi bevárta őket a Maxx Power-nél, Naima pedig eljött Nadimmal értem Gyarmatra. Most itt vagyok, szenvedek, mert fáj a lábam, és nem tudom mi legyen...
Holnap kellene megvenni a repülőjegyet, intézni kell a motor szervizelését (ebben Zsombi egyébként segít), van egy fordításom, stb.

szombat, június 10, 2006

Ezt majdnem elfelejettem...

Tegnap, ahogy írtam a blogot, rátaláltam erre az oldalra: www.baldrus.com . Amerikában szinte minden csoportosulásnak van valamilyen érdekvédelmi, vagy csak közösségi csoportosulása. Íme a kopasz barátiak közül az egyik. Van rajta sok kopasz motoros :-). Na ha egy kicsit bátrabbak leszünk, akkor kijövünk az amúgy szerintem már teljesen felesleges inkongnitónk mögül, és én is rakok fel kopasz motoros fotót.
Megérkeztek Wape barátunk első beszámolói. Ráadásul fényképpel! :-) Nagyon szerencsés helyzetben van most, olyan emberekkel találkozhat, akikről, akiktől eddig csak olvashatott... És ráadásul egyenrangú félként van velük! Wape, ne parázz! Gondolj arra, hogy miért vagy ott. Élvezd a luxust, a hotelszobák sajátos hangulatát (Elveszett jelentés), a kilátást, a társaságot.

Pár napja a Múzeumban ültünk. Késő volt már, mindketten valamiért nem értünk rá korábban. Wape csöndes volt, én pedig ideges (már a felmondásom után volt...). Egyszercsak eszembe jutott, hogy miért szenvedünk mi? Hiszen Wape indul Afganisztánba, én felmondtam és megyek Iránba, jól vagyunk, nincs gáz. Mikor ezt szóvá tettem Wape azt mondta, hogy ő nem szenved... :-) Nem tudom miért írtam ezt most ide... Lehet, hogy azért, mert ma igazábol olyan semmittevős napom volt, és nem történt velem semmi. Eltekintve attól, hogy elmotoroztam az Alibibe egy kávéra.
Később, itthon megnéztem a Lökő kezek című Ang Lee filmet, ami nagyon jó volt.
Oké, lehet kicsit gáz, hogy az ember képeket tesz fel élete első ötcsillagos szállodaszobájáról. Bocsi

Eőkészületek Afganisztánra




nos az első csatán túl vagyunk. Itt volt velünk Max Boot a CFR-től, aztán James Phillips a Heritage Foundation-tól. Kedves halkszavú néni benyomását keltette Teresita Schaeffer a Center for Strategic and International Studies-től. De akviel a legtöbbet beszélgettem az Arend-Jan Boekestijn a Leuveni egyetemről.

Érdekes volt, hogy a nagy beszélgetés hamarosan szétszakadt eruópai versus amerikai táborra. mi egymással beszélgettünk, amerikaiak meg főleg maguk között.

Mivel biztonságpolitikával mindenki foglalkozott a később érkező utitársunk kapcsán felvetődött a hidegháború és az atombomba. Onnan meg persze jöttek a magyar tudósok. Vicces volt, talán el is pirultam, amikor megpróbáltuk összeszedni kik is voltak és miben is vettek részt.

Egyébként néha nagyon elveszettnek éreztem magam. A magam 32 évével még mindíg én vagyok a legfiatalabb.

A program elég sűrű lesz, de biztonsági okokból majd csak ha visszaértünk akkor lehet írni róla. Egyébként mindenki nagyon segítőkész és ha jól látom, akkor végig midnenféle magas rangú emberrel fogunk beszélgetni ebédelni. holnap mindjárt egy vacsora James Jones tábornokkal, akivel aztán együtt utazunk Kabulba.

Egyébként Brüsszel gyönyörű és jó meleg is van. A szálloda pont a díszes főtér mögött van, ha valaki járt már ott.
Olyan nevetnékem támad amikor szembesülök a luxussal. És most szembesültem. Itt csücsücslök a Marriott elegáns szobájába 155 euro per napért. netezek 20 euro per napért, van vasalóm, frottir papucsom fürdőköpenyem meg egy hatalmas franciaágyam Brüsszel belvárosában. Van erkélyem, ahova kimehetek cigizni, tv-m meg vízforralóm. tényleg csinálok is egy teát.

Éjjel alig egy órát aludtam, mert a nővéremet még hazakellett hozni pestről, 3 kor lefeküdtem négyor felkeltem, hétkor felszálltam. A reptéren persze nem várt senki, csak amikor kimentem dohányozni tűnt fel, hogy egy ipse tart befelé a nevemmel. Leszólítottam, megbeszéltük várok kint, mert felvesz még egy embert. Aztán kijött valakivel, akiről kiderült szintén sofőr.

Ő hozott be egy vadi új nagy mercivel, mert akiért ő jött ki, az nem érkezett meg.

Egy gond volt nem tudta, hol a marriott. És miközben megbeszéltük, hogy hova valósi törökországban, átvettünk néhány hasznos török kifejezést, kiderült hogy a GPS itt egyenlőre sz. sem ér.

Nagy büszkeségemre végül én navigáltam őt, a brüsszeli sofőrt egy turistatérkép alapján.

Édesapám a maga ironikus módján búcsúztatott: Fiam, mikor kint fontos emberekkel találkozól, a hazádat is képviseled, úgyhogy ne tedd fel a lábad az asztalra és rendesen egyél.

Puszillak apu.

Most visszavonulok élvezni a luxust, mondjuk cipőstűl felfekszem az ágyra.

Csandra te fejezd be a napjaid számlálgatását a blogon, készülj a szabadságra, fordítsd le azt a negyven oldalt és élvezd hogy kopasz lettél!
Ja, még csak annyi, hogy elvileg pont egy hónap múlva indulok Iránba. Vajon kopaszon menjek?
Nos vége, ennyi volt nagyjából... Eltelt az utolsó nap a munkahelyemen, megkezdem jól megérdemelt szabadságom :-) Egyelőre nem érzek akkora eufóriát, de gondolom majd napról napra jobb lesz. Most nehezen tudom elképzelni azt hogy nem lesz az életemben ez a napi nyolc órás rutin. Persze majd írom a szakdolgozatom, motorozom (ha végre szebb idő lesz), pihenek, olvasok, készülök Iránra (vízum, repjegy, drog, bűnözés, stb.).
Ma Wapeval levágtuk a hajam a szakállnyírómmal. Teljesen... Ilyen még nem volt, de nem olyan rémisztő... :-)

csütörtök, június 08, 2006

Már csak egy nap... Igazábol tényleg fárasztóak ezek az utolsó napok. Főleg persze lelkileg. Csak abban reménykedem, hogy a jövő héttől majd szép lassan megnyugszom, felengedek.
Ma nagy elköszönés volt bent, mindenki mondott szépeket, még én is :-) Kaptam egy márkás piát, amit nagyon szeretek. Köszönhetően a cég tündérének!

kedd, június 06, 2006

Ezt szívjuk nap, mint nap


Végül is a lényeget már lehet rólunk tudni.

Wape munkahelye

És itt dolgozik Wape. És ennek a főszerkesztője. És ide utazik szombaton.
Innen jött el Csandra. Most már ő is tudja, hogy kell linket csinálni

into the Great WIde Open

Most próbálkozzunk egy linkkel

Itt van ez:

megpróbálunk egy képet is?



Na most megpróbálumk valami képet is feltenni. Lássuk. Egy gyönyörűség Szamarkandból az oroszlános mecset homlokzatáról

Irán

Nos úgy néz ki július 9.-én elhúzok Iránba három hónapra. Múlt héten végre felmondtam, így most szabad ember vagyok.
Nehéz volt felmondani. Azt viszont végképp nem gondoltam, hogy milyen nehéz "eljönni" onnan tisztességesen, harag, sértődés és csata nélkül. Pénteken megkaptam, hogy nem akarják kifizetni a tavalyról felgyülemlett 21 nap szabadságom, ma pedig azt, hogy "cserbenhagytam" a céget. Az persze, hogy esetleg beszéljünk a közös jövőről, új és más feltételekkel, az fel sem merült a másik oldalon. És hogy miért nem? Mert tudják, hogy nem tudnak új és más feltételeket ajánlani...
Mindenkinek, aki fel akar mondani, és tudja, hogy utána JOBB lesz: tegye meg!!!
Olvastam egy Tolsztoj idézetet:
„Aki mindennel elégedett, s nem akarja a jót jobbra cserélni, az előbb-utóbb
mindent elveszít.”

Csak nem sikerült?

Talán most már menni fog. Sikerült két linket is feltenni. wape felrakta irak kutató példaképét, én pedig - Csandra, csak hogy a nevem is szerepeljen végre... - felraktam Jahanbegloo oldalát. Ő most börtönben van kémkedés vádjával Iránban, amit nehéz elhinni egy filozófusról. Mondjuk Iránban szekuláris gondolkodóként nehéz...

Cigi






Már megint itt vagyunk... Most elmegyek cigiért...