Olyan nevetnékem támad amikor szembesülök a luxussal. És most szembesültem. Itt csücsücslök a Marriott elegáns szobájába 155 euro per napért. netezek 20 euro per napért, van vasalóm, frottir papucsom fürdőköpenyem meg egy hatalmas franciaágyam Brüsszel belvárosában. Van erkélyem, ahova kimehetek cigizni, tv-m meg vízforralóm. tényleg csinálok is egy teát.

Éjjel alig egy órát aludtam, mert a nővéremet még hazakellett hozni pestről, 3 kor lefeküdtem négyor felkeltem, hétkor felszálltam. A reptéren persze nem várt senki, csak amikor kimentem dohányozni tűnt fel, hogy egy ipse tart befelé a nevemmel. Leszólítottam, megbeszéltük várok kint, mert felvesz még egy embert. Aztán kijött valakivel, akiről kiderült szintén sofőr.

Ő hozott be egy vadi új nagy mercivel, mert akiért ő jött ki, az nem érkezett meg.

Egy gond volt nem tudta, hol a marriott. És miközben megbeszéltük, hogy hova valósi törökországban, átvettünk néhány hasznos török kifejezést, kiderült hogy a GPS itt egyenlőre sz. sem ér.

Nagy büszkeségemre végül én navigáltam őt, a brüsszeli sofőrt egy turistatérkép alapján.

Édesapám a maga ironikus módján búcsúztatott: Fiam, mikor kint fontos emberekkel találkozól, a hazádat is képviseled, úgyhogy ne tedd fel a lábad az asztalra és rendesen egyél.

Puszillak apu.

Most visszavonulok élvezni a luxust, mondjuk cipőstűl felfekszem az ágyra.

Csandra te fejezd be a napjaid számlálgatását a blogon, készülj a szabadságra, fordítsd le azt a negyven oldalt és élvezd hogy kopasz lettél!