Tatai vadludak

Elég őrült dolognak gondoltam reggel 6.30 kor elindulni karácsony reggelén Tatára, hogy megnézzem a vadludakat, amelyek álltólag itt telelnek. Legalább is ezt írta a megízhatóságáról híres Blikk. Szerencsére nem egyedül mentem, sőt vittek, így a társaság midenképpen kellemes volt. Tatára beérve annyit tudtam, hogy a Tófarokhoz kell menni, ez az Öregtó egyik sarka, ahol nagyon gyalogutak sincsenek. Útközben, a ismeretterjesztő táblákról az is kiderült - meglepetésemre - hogy a tó egy jelentős magyar madártelelő hely. A parkolóól jó fél, háromnegyed órát sétáltunk először a parton, majd a tómederben a Tófarok rész felé. A tavat télre eléggé leeresztik, pont, hogy a madarak tudjanak telelni (nem világos előttem teljesen az összefüggés). A mederben járkálás és madárközeltés tilos, ezért útólag is elnézés ( a madaraktól is).

Tatai ismerősök szerint a madarak napfelkelte környékén elhagyják a tavat és csak napnyugtára térnek vissza. ezért is érkeztünk olyan háromnegyed nyolc körül, kicsivel napkelte után. A tó sarkában nagy fekete foltot vettünk észre, amely egyszercsak felrebbent.

Reméltük nem mi okoztuk ezt a tömeges vándorlást, mert szinte egyetlen madár sem tért vissza. Biztos ez volt a reggeli kimenőjük.

Ezután még kicsit bementünk a sásba, de láttunk méf vadludakat és gémszerű madarakat alacsonyan elhúzni. A tér oözepén már csak néhány tucat madár maradt, néha mutatóba felbukkant még egy-egy vadlúd csapat. Nils Holgerson után legalábbis anna azonosítottuk őket.
Ez meg is oldotta problémánkat, röviden sziesztáztunk egyet, kis cigi, karácsonyi ajándék csere, csoki és gyönyörködtünk egyet a tájban.
Félsiker, némi tapasztalat szerzés Tatát illetően, karácsonykor nem is rossz eredmény

Signboard

Már egy ideje szerettem volna feltenni ezt a képet:

Elhavazva

Ma elindultam Balkhba (Mazartól egy óra), csak, hogy kicsit végre kiszakadjak PeK-ből. Nem jutottam el odáig, ugyanis aligh, hogy kiértünk PeK-ből iszonyatos hóesésbe kerültünk, és egyáltalán nem volt biztos, hogy a latyakos úton időben elérünk Balkhba és vissza még ma. Úgyhogy Samanganban megreggeliztünk, és visszafordultunk. PeK-ben persze nem esett, csak latyakos eső szemerkél. Nagyon sajnálom, Balkh az egyetem óta a listán van. A világ egyik legjelentősebb muszlim történelmi városa (itt született Rumi is), de az iszlám hódítása előtt is fontos város volt, és állítólag elég sok minden megmaradt az épületekből. Remélem lesz még egyszer lehetőségem látni.

Update:
Egy órára visszaérkezésemet követően utolért a hóesés, és Pol-e Khumrit is elborította ez a hideg, fehér massza, amit jaj de nagyon szeretek... Szerencsére néhány órán belül elállt, és azóta el is olvadt. Viszont a hideg maradt, ami ellen kétféle képpen tudok védekezni: bezacskóztam a ház ablakait (mint valami gagyi Christo, becsomagoltam az épületet; ez amolyan afgán performance), és fatüzelésű kályhával (amelyet zseniálisan hordóból alakítottak ki).