Megkésve

Az elmúlt időszak internethiánya miatt kicsit elhanyagoltam a blogot, de most pótlom.
A képek az elmúlt hetek termései.

A Le Monde, ahol Kabulban megszállok. Nem csak azért jó, mert viszonylag olcsó (kabuli árakhoz képest), hanem mert egy kis sziget a poros városban, és jól esik itt feltöltődni.

Karga-tó, Kabultól néhány km-re. Hétvégenként megtelik élettel, kijönnek az emberek, fürdenek, csónakáznak. Ezek a képek még korán készültek, még csak szállingóztak a koránkelők.

Mazar felé az út, Pol-e Khumritól északra

Taht-e Rustam. Ez Afganisztán egyik legjelentősebb zoroasztriánus emléke. Alig egy órányira van Pol-e Khumritól, Samangan város szélén.

És néhány megbúvó kincs, amelyek az útról nem látszanak, pedig ott van néhány méterre:


Végül pedig egy kis Pandzssir-völgy, Ahmad Shah Massoud mauzóleummal:

szalang?

Na végre megint útra kelt valamelyikünk.

Úgy látom beleszerelmesedtél ebben a Szalang hágóba. Mindíg fogsz nekünk felrakni képet ha átmész rajta? A végén majd csinálhatsz egy kiállítást az átkelőről. téli fények, nyári fények, őszi eső, tavaszi eső? És az lesz a címe: Négy évszak a Szalanag-hágón: egy uató szemével :)

na csoki

Újra Kabulban

Eljöttem Kabulba egy megbeszélésre, és elintézni egy-két dolgot. A vendégházban, ahol lakom van internet, úgyhogy itt az ideje, hogy egy-két képpel frissítsem a blogot. Sajnos a fényképező kábelét nem hoztam magammal, így az ideútról készült képeket nem tudom még felrakni, pedig a Szalangnál megálltunk teázni, és kis reggelizés lett belőle: finom kecskesajttal és afgán kenyérrel. De nem is ez a lényeg, hanem a hely. Egy leárnyékolt kis útszéli pihenő, ahol iszonyatosan kellemes szél fújt, szinte hűvös volt, és alattunk egy csodás kis mező terült el, sebes patakkal, mögötte a kopár hegyekkel. Azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen típusú giccses tapétákat tettek egyes a nappalijuk falára a nyolcvanas években. De a természetre ugye nem lehet azt mondani, hogy giccses, úgyhogy gyönyörű volt. De a mostani szállásom is megér néhány képet: Le Monde a neve, egész nagy kertje van, ahol zöld a fű és fák adnak árnyékot. Az épület pedig vastag falú, koloniális stílusú épület, ahol a szobámban olyan illat van, mint nagyszüleimnél volt vidéken: a hűvös fal, az enyhe por és a tiszta ágynemű illatának keveredése. Szerintem jól fogok itt is aludni. Egyébként mióta kijöttem egész jól alszom. Valószínűleg a fáradság miatt van, de jól esik, mert otthon az utóbbi időben nem aludtam túl jól. Érdekel ez egyáltalán válakit? :-)

Na de maradjunk időrendben.
A képek, amik alább jönnek szintén a Szalangon készültek, csak a múlt szombaton.

Ez a szobámból készült a Pol-e Khumr-i vendégházban:

Kiderült, hogy Pol-e Khumritól Kabul felé az első faluban, Shamarq-ban található Afganisztán egyik legfontosabb régészeti lelete: egy a sziklába vájt szasszanida relief. Így talán két napja, miközben néhány embertől válaszra vártam elmentem megnézni. Nem volt egyszerű, mert a kulturális minisztérium helyi lerakatában kellett jegyet vennem, és eljött velem Tosi úr is, a Baghlan tartomány történelmi helyeiért felelős igazgató is. Ez benne volt a 10 dolláros belépőjegy árában. Nem sokra mentem vele, mert angolul nem tudott, úgyhogy kénytelen voltam magam is innen tájékozódni. Egyébként a környék is nagyon szép volt. Mindig is érdekelt, hogyan választják ki az ilyen szobrokhoz a helyeket.

(Szakáll állapot bemutatás :-))

Péntek

Átvészeltem az első pénteket. Egy afganisztáni péntek nem olyan, mint a világ legtöbb helyén. Főleg, ha nem ismersz senkit. Itt nincsenek kedves kis kávézók, mozik, nem lehet kirándulni a hegyekbe, vagy csak ki a természetbe. A város csendes, az utcák kihaltak, alig mozog valaki.

Reggel ittam egy kávét a Cedar House nevű libanoni/olasz étteremben, utána elindultam kebabot venni a sarki kifőzdében. Útközben lefröcskölt egy autó, úgyhogy sáros-vizesen léptem be az étterembe. Mialatt a húsomra vártam hozták az új hússzállítmányokat. Fiatal gyerekek a vállukra vetve cipelték a nyúzott birka darabokat, néha leejtve, majd hányták oda a többi közé az asztalra. Egy másik srác az asztalon állva akasztgatta őket hatalmas húskampókra, miközben egy harmadik előkészítette őket a sütésre: a nagy darabokat szépen egyre kisebb és kisebb darabokra szabdalta. Maga a sütés az épület előtt történt, nagyüzemben. Három, négy hosszú fémládában, forró faszén felett terültek el a nyársak, amelyeket szintén három, négy szakács forgatott.

A kész húsaimat egy nagy kenyérre söpörte az a fazon, aki a birkadarabokat nyeste, megszórta háromféle fűszerrel, majd az egészet újságpapírba csomagolta.

A délutánt olvasással, tévézéssel töltöttem. Este ettem egy hamburgert a tetőn, és ittam egy csokiséket. Még mindig a teheráni a legjobb ebben a boltban…

Holnap munka, majd indulás Pol-e Khumriba.

A reggeli kávém…

… a Cedar Hose-ban

Ez nem egy connecticuti börtön, hanem a szálloda, ahol lakom.

Szomszédok.

Júniusi Kabul a szálloda tetejéről.

Afganisztán újra

Gyors leírás megérkezésemet követően.
Újra Afganisztán, újra Kabul… Ezúttal hosszú lesz és tényleg nehéz. Két hónap és rengeteg tennivaló. De hát épp ez a lényege, hogy csináljunk valamit, hogy tegyünk valamit. Ha meg könnyű lenne, akkor meg mi lenne az értelme? Na jó, elég a moralitás e szűk mezsgyéjéből.

Az út hosszú volt és unalmas a maga majdnem 24 órájával. Budapest-Zürich-Dubai-Kabul. Zürichi reptérből csak másfél óra jutott, de ebben benne volt egy vezető nélküli vonatozás is az egyik terminálból a másikba. Az út Dubai-ig 6 órás volt, és majdnem megint szűk. Szerencsére még időben átültem egy másik helyre, ahol nem ült mellettem egy hatalmas, kövér fazon. A szórakoztatás jegyében a Ghost rider és a Mesterlövész c. filmekből lehetett választani, én a Ghost riderbe aludtam bele. Néhány szép motoron kívül nem volt miért ébren maradni. Peter Fonda játszott valaki pokoli figurát. Érdekes, hogy mostanában két motoros témájú filmhez is felkérték. A másik film a Wild Hogs volt, ami otthon a Faterok Motoron hülye címet kapta.

Dubaiban rögtön összefutottam Orsival, aki jelenleg egészségügyisként dolgozik a Kabuli katonai repteren, és szabadságra ment haza. Míg indult a gépe együtt jártuk az unalmas köröket, majd egyedül.

A kabuli gép az indiai légitársaság valamilyen leselejtezett gépe lehetett, mert tele volt hindi felirattal, és recsegett-ropogott egészen addig, míg el nem aludtam. Lehet, hogy segélyként kapták? :-)

A kabuli repteret elkezdték restaurálni, az útlevél-ellenőrzés ugyanott van, ahol eddig, de kiszélesítették és kifestették. Az ügyintézés viszont nem lett flottabb: egy órát álltam sorban úgy, hogy közben hátulról az előttem állónak nyomtak, és nagyon barátságosan egymás vállára könyököltünk. Jól esett érezni az afgán közvetlenséget.

A szállodába taxival kisebb pénzügyi egyetnemértésünket tisztázva a sofőrrel, majd kábán az ágyba. Aztán mégis kicsit felkeltem, és Hasimmal elkocsikáztunk, hogy megnézzem az orosz nagykövetséget, ahol általános iskolába jártam. Sajnos nem azt láttam, mint amilyen kép élt bennem. Nagy fallal van körbevéve, és általában kisebb területen van, mint emlékeztem. Nem baj, azért így is nagy szám újra (nem)látni az egyik egykori sulimat.

Holnaptól munka insha allah.

A képek ma készültek, és nincs bennük rendszer, és kocsiból fényképeztem.

Ezekben, illetve ilyen házakban laktak régen az orosz diplomaták a követség mellett. Most hazatért menekültek...