Reggel ittam egy kávét a Cedar House nevű libanoni/olasz étteremben, utána elindultam kebabot venni a sarki kifőzdében. Útközben lefröcskölt egy autó, úgyhogy sáros-vizesen léptem be az étterembe. Mialatt a húsomra vártam hozták az új hússzállítmányokat. Fiatal gyerekek a vállukra vetve cipelték a nyúzott birka darabokat, néha leejtve, majd hányták oda a többi közé az asztalra. Egy másik srác az asztalon állva akasztgatta őket hatalmas húskampókra, miközben egy harmadik előkészítette őket a sütésre: a nagy darabokat szépen egyre kisebb és kisebb darabokra szabdalta. Maga a sütés az épület előtt történt, nagyüzemben. Három, négy hosszú fémládában, forró faszén felett terültek el a nyársak, amelyeket szintén három, négy szakács forgatott.
A kész húsaimat egy nagy kenyérre söpörte az a fazon, aki a birkadarabokat nyeste, megszórta háromféle fűszerrel, majd az egészet újságpapírba csomagolta.
A délutánt olvasással, tévézéssel töltöttem. Este ettem egy hamburgert a tetőn, és ittam egy csokiséket. Még mindig a teheráni a legjobb ebben a boltban…
Holnap munka, majd indulás Pol-e Khumriba.
A reggeli kávém…
… a Cedar Hose-ban
Ez nem egy connecticuti börtön, hanem a szálloda, ahol lakom.
Szomszédok.
Júniusi Kabul a szálloda tetejéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése