Kunduz és Mazar-e Sharif

Itt van néhány kép Kunduzban. A városban igazából nincs semmi látnivaló, észak-nyuagt Afganisztán központja vegyesen lakják pastuk, tádzsikok stb. Itt van az ENSZ össze regionális központja. Sajnos a város szürke mint az össze többi. Tegnap és ma homokvihar volt a környéken, nyeltük mi is. Az afgánok persze rezignáltan vették ezt is.



Ez én vagyok Shir Khannal a szállásunkon. Ennyire kedves, barátságos kutyát még nem láttam. Ha ki akartunk menni a kertből, becsipaszkodott az inünkbe és húzott vissza. Állandóan a székünknél ácsorgott (amíg fel nem döntöttük) és nyomakodott, a lábával kalimpált.

Útban Mazar-e Sharif felé vagy aludtunk, vagy a hihetetlen tájakban gyögyörködtünk. Itt van mindjárt egy német PRT konvoly amely mellett Pol-e Khumriban elhaladtunk. De útközben akadtak szép számmal kilőtt tankok és egyéb egykor "szebb" időket megélt katonai járművek.

De szerencsénkre nem csak ilyenek kísérték az utunkat, hanem hegyek és különböző, a hegyek oldalába épült falvacskák.

Itt van például ez az erődítményszerűség, ami előtt egy tank roncsa hevert, a hátulja be volt omolva. Sajnos nem derült ki, hogy mi volt hajdanán, de szomorú látvány volt, ahogy a kavargó homok kellős közepén álldogált magárahagyottan. Talán egyszer lesz annyi ideje ennek a nemzetnek, hogy nekiálljon rendbehozni építészeti emlékeit is...

Mazarba fél kettő körül érkeztünk meg, és rögtön az ANSO (Afghanistan NGO Safety Office) helyi képviselőjével találkoztunk. Utána elfoglaltuk szállásunkat, az "International Guesthose"-ban. Ez az utcánk:

Az állandó utazás miatt iszonyatosan ki vagyunk dőlve. Wape napok óta takonnyal és fejfájásokkal küzd, én egyelőre fizikailag bírom. A Ramadán miatt napközben nem tudunk beugrani sehova bekapni egy falatot, vagy meginni egy teát. Cigizni is suttyomban, a kocsiban tudunk, és ha elhaladunk egy másik jármű, vagy az útszélén bámészkodó afgán mellett, akkor be kell kapnunk a füstöt... Úgyhogy miután lepakoltunk a szálláson, és pihentünk egy órácskát, bementünk enni a városba. Amiből az iszonyatosan keringő por miatt nem sokat látni, és minden színtelennek tűnik.

Vacsora után visszajöttünk a szállásunkra, és Wape egy napok óta tartogatott csomagtól sikeresen megszabadulva mesélte annak eltüntetésének kalandos körülményeit. Ezekről nem írok (bár mulatságos és akár tanulságos is lehet), de íme egy kép a guesthose wc ülőkéjéről. Párnázott, ahogy Kunduzban is, és Peti lefényképezte:

Kabul

Egy pár napja vagyunk Kabulban. Meglepően sok a látnivaló. Az első képen Csandra látható a kabuli reptéren, a háttérben Ahmad Sah Maszúd hatalmas portréja.


A második képen egy nem átlagos kabuli utcakép. Átlagos akkor lenne, ha nem lenne rajta a hölgy burkában.














A harmadik két egy jellegzetes afgán kerékcsere. Kb 6 ülnek az autóban, de ez nem akadály a kerékcserénél. Ez pont olyan mint járó motorral, tankolni és közben cigizni.














Ez Babúr sírja. A mogul dinasztia alapítójáé, aki nem itt halt meg, de itt kérte magát eltemetni. India meghódítása a részéről csak egy balszerencse volt, miután őt és családját elűzték az ősi fészekből, Szamarkand környékéről. Hát akkor már neki vágott és Delhiig meg sem állt. De egész életében hazavágyott, így mikor meghalt Kabulban temettette el magát. Mert ez volt birodalmában legközelebb az őshazájához, plusz ez emlékeztette rá leginkább.













A másik kép a sírhoz tartozó hatalmas kert. Most rekonstrurálják, mert 92/93 ig kitartott, akkor azonban a polgárháborús felek szépen lerombolták, a régi fák kidőltek, a rózsakertek elpusztultak.



















Ez két kép Abdul Rahman sírjárólkészült. Ő a vasemír, aki főleg brit pénzből létrehozta és vaskézzel egységesítette Afganisztánt a 19 sz végén. Azóta csak esik szét az ország.



Ez pedig a királyi család évtizedek óta romos mauzóleuma.

Hamadán és Ali Sadr

Hamadánnak vannak más nevezetességei, de inkább ezeket is Csandra örökítse meg.
Innen elmentünk másnao az Ali Sadr barlangba, ami egy hatalmas földalatti képződmény, amit az irániak gyorsan tönkretesznek. Képzeljük el Aggteleket úgy hogy lehet benne enni és cigizni, az emberek szemetelnek és a barlang legmélyén körbebetonoznak!!!! Egy nagyobb területet és ott büfét alakítanak ki. Közben állandóan locsolnak, mert ez az irániak mániája!
Ali Sadr olyan hatalmas, hogy vizibicikli vontatta csónak karavánok közlekednek benne.
Egyébként az iráni nyaralás a mai nappal véget ér. A képek elég csili-csálén állnak


Ez itt ibn Sina az iszlám vilá máig leghíresebb orvosánk emlékműve. A torony alatt van eg kis múzeum és maga a sír. Valamikor 45-ben építették át ilyen magasztosság, addog csak egy szerény épület állt itt.

Ezek mi vagyunk az Ali Sadr barlangban, nem voltunk jó fejek, mi is rágyújtottunk. Az irániak is cigiztek, pedig Ramadán volt. Talán a föld alatt mások a szabályok.
Ez itt Eszter és Mordeháj sírja belülről. Az idős úr a helyi rabbi, a két fiatal h jól látom az utitársaink.
Ez értelemszerűen az épület kivülről.
Múlt hétvégére lementünk Hamadanba. Van egy zsinagóga és egy kis zsidó közösség. Ők őrzik a bibliai Eszter és Mordeháj sírját. Majd Csandra talán ír róla részleteket.


Jöhet Afganisztán!