Kunduz és Mazar-e Sharif

Itt van néhány kép Kunduzban. A városban igazából nincs semmi látnivaló, észak-nyuagt Afganisztán központja vegyesen lakják pastuk, tádzsikok stb. Itt van az ENSZ össze regionális központja. Sajnos a város szürke mint az össze többi. Tegnap és ma homokvihar volt a környéken, nyeltük mi is. Az afgánok persze rezignáltan vették ezt is.



Ez én vagyok Shir Khannal a szállásunkon. Ennyire kedves, barátságos kutyát még nem láttam. Ha ki akartunk menni a kertből, becsipaszkodott az inünkbe és húzott vissza. Állandóan a székünknél ácsorgott (amíg fel nem döntöttük) és nyomakodott, a lábával kalimpált.

Útban Mazar-e Sharif felé vagy aludtunk, vagy a hihetetlen tájakban gyögyörködtünk. Itt van mindjárt egy német PRT konvoly amely mellett Pol-e Khumriban elhaladtunk. De útközben akadtak szép számmal kilőtt tankok és egyéb egykor "szebb" időket megélt katonai járművek.

De szerencsénkre nem csak ilyenek kísérték az utunkat, hanem hegyek és különböző, a hegyek oldalába épült falvacskák.

Itt van például ez az erődítményszerűség, ami előtt egy tank roncsa hevert, a hátulja be volt omolva. Sajnos nem derült ki, hogy mi volt hajdanán, de szomorú látvány volt, ahogy a kavargó homok kellős közepén álldogált magárahagyottan. Talán egyszer lesz annyi ideje ennek a nemzetnek, hogy nekiálljon rendbehozni építészeti emlékeit is...

Mazarba fél kettő körül érkeztünk meg, és rögtön az ANSO (Afghanistan NGO Safety Office) helyi képviselőjével találkoztunk. Utána elfoglaltuk szállásunkat, az "International Guesthose"-ban. Ez az utcánk:

Az állandó utazás miatt iszonyatosan ki vagyunk dőlve. Wape napok óta takonnyal és fejfájásokkal küzd, én egyelőre fizikailag bírom. A Ramadán miatt napközben nem tudunk beugrani sehova bekapni egy falatot, vagy meginni egy teát. Cigizni is suttyomban, a kocsiban tudunk, és ha elhaladunk egy másik jármű, vagy az útszélén bámészkodó afgán mellett, akkor be kell kapnunk a füstöt... Úgyhogy miután lepakoltunk a szálláson, és pihentünk egy órácskát, bementünk enni a városba. Amiből az iszonyatosan keringő por miatt nem sokat látni, és minden színtelennek tűnik.

Vacsora után visszajöttünk a szállásunkra, és Wape egy napok óta tartogatott csomagtól sikeresen megszabadulva mesélte annak eltüntetésének kalandos körülményeit. Ezekről nem írok (bár mulatságos és akár tanulságos is lehet), de íme egy kép a guesthose wc ülőkéjéről. Párnázott, ahogy Kunduzban is, és Peti lefényképezte: