Tatai vadludak

Elég őrült dolognak gondoltam reggel 6.30 kor elindulni karácsony reggelén Tatára, hogy megnézzem a vadludakat, amelyek álltólag itt telelnek. Legalább is ezt írta a megízhatóságáról híres Blikk. Szerencsére nem egyedül mentem, sőt vittek, így a társaság midenképpen kellemes volt. Tatára beérve annyit tudtam, hogy a Tófarokhoz kell menni, ez az Öregtó egyik sarka, ahol nagyon gyalogutak sincsenek. Útközben, a ismeretterjesztő táblákról az is kiderült - meglepetésemre - hogy a tó egy jelentős magyar madártelelő hely. A parkolóól jó fél, háromnegyed órát sétáltunk először a parton, majd a tómederben a Tófarok rész felé. A tavat télre eléggé leeresztik, pont, hogy a madarak tudjanak telelni (nem világos előttem teljesen az összefüggés). A mederben járkálás és madárközeltés tilos, ezért útólag is elnézés ( a madaraktól is).

Tatai ismerősök szerint a madarak napfelkelte környékén elhagyják a tavat és csak napnyugtára térnek vissza. ezért is érkeztünk olyan háromnegyed nyolc körül, kicsivel napkelte után. A tó sarkában nagy fekete foltot vettünk észre, amely egyszercsak felrebbent.

Reméltük nem mi okoztuk ezt a tömeges vándorlást, mert szinte egyetlen madár sem tért vissza. Biztos ez volt a reggeli kimenőjük.

Ezután még kicsit bementünk a sásba, de láttunk méf vadludakat és gémszerű madarakat alacsonyan elhúzni. A tér oözepén már csak néhány tucat madár maradt, néha mutatóba felbukkant még egy-egy vadlúd csapat. Nils Holgerson után legalábbis anna azonosítottuk őket.
Ez meg is oldotta problémánkat, röviden sziesztáztunk egyet, kis cigi, karácsonyi ajándék csere, csoki és gyönyörködtünk egyet a tájban.
Félsiker, némi tapasztalat szerzés Tatát illetően, karácsonykor nem is rossz eredmény