Danube by Bike D-3

Nóri talált egy biciklitúrát, amit az EU Bizottság szervezett a bővítés jegyében. A weboldalról kiderül a lényeg. A mi csoportunk Bukarestből indult és Belgrádba érkezett végigbiciklizve a Duna legszebb részeit, alkalmanként programokon vettünk részt. Mindezt 130 ember 22 országból. Volt egy másik csoport, ami Budapestről indult és Belgrádba érkezett, de majd arról ír valaki más.

Az útvonal térképe megtalálható itt.

Utólag jó döntés volt, hogy belevágtunk a román-bolgár-szerb szakaszba. Eredetileg a Bp-Belgrád-ot céloztuk, de oda már nem volt hely. Ezt ajánlották helyette és csak miután rábólintottunk derült ki, hogy nem lehet biciklivel eljutni Bukarestig. Vagy repülővel vitetjük, vagy alkatrészekre bontva, vagy kerülőúton megyünk, vagy ott bérelünk. Vonat csak alkatrészként vitte volna, vagy a kalauz megvesztegetésével. A kerülőt választottuk.

A szervezők álltak minden költséget az érkezés és az indulás között. Ezzel nem is volt baj, sokkal inkább a szervezés minőségével. Itt egyrészt probléma volt, egy olyan helyeken próbáltak egyszerre elszállásolni egyszerre 140 nyugati igényű embert, ahol ilyen emberek egyáltalán nem szoktak járni. Meghaladtuk a helyi erők képességét és ingerküszöbét. A másik probléma a szervezők bénasága volt, hogy pl 130 ember, legyen mind diplomás egyből csűrheként viselkedik ha együtt van. A vezető hiába ordította indulás előtt, hogy most akkor one-by-one tekerünk az úttesten, az első 20 ember hallotta, a másik 110 nem.

Vészes hiányosságok nem voltak, volt busz, orvos, autó és viszonylag megoldott volt a menetközbeni támogatás is. Csak egy olyan bukás volt, ahol a néni nem tudott tovább tekerni, a többi esetben, csak zúzódások, kötések voltak. A táj gyönyörű volt, az emberek kedvesek és tényleg nagyon nagyon poén, hogy miközben órákon át tekersz mindig más és más emberek sodródnak melléd, és máris indulhat a beszélgetés.

A nap elején ez még rendes beszélgetéseket jelentett, a nap közepén már csak néhány mondatos bemutatkozásokat. Délután, a 80-100ig kilométernél már csak biccentéseket, kacsintásokat. Persze ahogy haladtak előre a napok, mindenki egyre jobban bírta, kivéve mikor jöttek az esők.

Mi, mivel saját cangával akartunk menni, kerülőt tettünk. Először lementünk Orangeways-vel Csíkszeredára (7900+2100 kerékpár). Jellemzően magyar történet, az operátor szerint visznek kp-t, de ha nem fér fel mégse a buszra, akkor a menetjegyet sem fizetik vissza. Szerda éjjel a buszvezető végül feltette és másnap érkeztünk meg az erdélyi városba, hogy aztán a neten talált, szintén túrarésztvevő barátainkra bízzuk magunkat két napra. Ez lesz a következő poszt