Éjjel 11 óra van. Suzanne Vegát hallgatok, kint tombol a szél, ha lenne kandallóm azt írnám duruzsol. Itt ülök és bűntudatom van.
Hazafelé jöhet azon gondolkodtam, hogy lehet hogy csokifüggővé váltam. Az alkoholizmus első jele, hogy azt bizonygatjuk, nem vagyunk azok. Nem? Lehet egyáltalán csokifüggővé válni? Mintha hallottam volna valami ilyet. Azt vettem észre, hogy régen is megettem egy-két naponta egy tábla csokit, de mostanában már indokokat is gyártok hozzá. Ma megérdemlem, mert nagyon streszszes volt a nap. Ma megérdemlem, mert befejeztem a tanulmányt. Ma megérdemlem mert, már hat óta fent vagyok és nagyon sok mindent elintéztem. Vagy a legdurvább, ma megérdemlem mert el múltam 32 és megengedhetek magam (majdnem) bármit.
Na mindegy, szóval itt ülök, mindjárt kimegyek cigizni a viharba és bűntudatom van mert délután 3 óra megettem három tábla Milka csokit, két tört mogyoróst és egy happy cow-t (vagy hogy hívják).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
hey zoli...
i know its been a long time, but you know how things go back here in tehran...you think about doing something and by the time you get things done, months have passed. ive been wanting to write you for a very long time. how have you been?
listen, i tried calling you yesterday on your hungarian cellphone, but noone picked up...i am traveling to kabul next friday (for a week) and wanted to know if you are in afghanistan...give me a call if you like, my number is 0098 932 911 3163.
it would be great if we could meet.
bisou bisou
shanay
Megjegyzés küldése