Esfahan

A mostani hétvégét Esfahanban töltöttük. Csütörtök éjjel indultunk vonattal, ami péntek reggel nyolcra ért a városba. Azért választottuk a vonatot, mert olcsóbb, mint a repülő, és tulajdonképpen azzal, hogy reggelre ér Esfahanba nem veszítünk semennyi időt. Megvettem egy hálókocsi mind a hat helyét kb. 8000 forintért oda-vissza, így magunk voltunk Naimával.

Teljesen korrekt volt az egész, be volt készítve egy perzsa újság és egy üveg fagyott ásványvíz, a vonaton pedig ételt is lehetett rendelni, ha éppen igényünk lett volna rá.
Pénteken reggel az érkezés után lepakoltunk a szállodában, majd kisétáltunk a Si-O-Seh hídhoz, aminek a tövében megittunk egy teát. Azután hosszú séta egy másik hídhoz, majd vissza a szállodába pihenni. Hozzá kell tennem, hogy a lábam nagyon fájt, a bokám nincs még bejáratva, így rendesen megszenvedtem a hétvégét. Ráadásul mivel a jobb lábamon volt a testsúlyom zöme, a szandálom feltörte a talpamat néhány helyen, úgyhogy vicces volt ahogyan egyik lábamra sem tudtam ránehezedni.

Egy jó kis alvás után kisétáltunk az Emam térre elámulni. Pechünkre mindkettőnk gépének lemerült az eleme, és péntek révén a legtöbb bolt estig be volt zárva, így csak pár képet tudtunk addig készíteni, kiszorítva elemeinkből az utolsó graftot is.
Szóval estig nagy séta, nagy és finom vacsora, majd vissza a hotelbe, ahol a mobilt hagytuk, amin egy üzenet várt Danitól, hogy ők is Esfahanban vannak Eszterrel, és éjfélig várnak ránk a Si-O-Seh teázójában. Úgyhogy uzsgyi, mi is oda mentünk, és vagy kettőig beszélgettünk.
Másnap újra találkoztunk, egy kis Emam tér, egy kis bazár, majd délután pihi a parkban dinnyével, barackkal, cigivel. Ez volt a legjobb… :-)

Este elváltak útjaink, ők a Zagrosba, mi pedig vissza Teheránban az éjjeli vonattal.
Nekem aznap, vagyis tegnap elott nem volt kedvem bejönni dolgozni, így nem is jöttem :-)
Helyette viszont sokáig aludtunk, majd ebédeltünk, a Jóbarátokat néztük a fürdőkádból, úsztunk a medencében (illetve csak pancsikoltunk, mert a vízmelegítő úgy felforrósította a vizet, hogy újra fel kellett hígítani hidegggel), szaunáztunk, videóztunk, és mindezt úgy, hogy egy percig sem kellett kitenni a lábunk a házból.
Ma pedig ismét itt vagyok, dolgozom, és várom a nap végét, ami után Naimával felmegyünk Darbandra vacsorázni, ahová lehet, hogy Gergő is csatlakozik hozzánk.

Szóval így teltek mostanában a napjaim. Azt kell mondjam, hogy nagyon szerencsés ez így, de jó néhány dolog hiányzik: a barátaim társasága, az Alibi, a motorom, és valami rendes munka. Ha úgy vesszük, akkor otthon teljes az életem… Na, ezen még el kell filóznom.

Mindenkit üdvözlök és puszilok, aki olvassa ezt. Kepek jonnek majd, de megint szarakodik a rendszer.