Mozi & Muzeum

Tegnap előtt végül eljutottunk a moziba. Naima már előre odament, átvette a megrendelt jegyeket, engem pedig Babak vitt oda a munkahelyemről. Necces volt, mert egyrészt baromi nagy volt a forgalom, másrészt pedig Babaknak nincs engedélye, hogy délután ötig belépjen a belvárosi körzetbe. Végül mindenféle kerülővel, kis utcákban való lavírozással pont időben értem oda.
A moziban három terem is volt, így egyszerre több filmet is játszanak. Mi a hármas teremben ültünk, ott játszották a Tűzszünet (Atash bas) című filmet. A terem kicsi volt, olyan, mint valamelyik otthoni Művész mozi egyik kisterme. Talán 10, 15 sor volt összesen, soronként 8-10 székkel, amelyek eléggé kényelmetlenek voltak, főleg másfél órán keresztül úgy, hogy nem érted a filmet. Végül hősiesen végignéztük, és nem bántuk meg. A moziban együtt ültek a fiúk és a lányok, de nem volt teljesen sötét a teremben, lehet, hogy azért, nehogy parázna dolgokat műveljenek.
A film, ahogy írtam korábban egy új, „trendi” iráni komédia egy válságban lévő házaspárról. A nő egy pszichológusnak mesél a problémákról, így ismerjük meg őket. A film minősége teljesen jó volt, talán csak a hanggal voltak problémák, de ez minket annyira nem zavart. A női főszereplő nagyon szép volt, a férfi pedig állítólag az egyik legkeresettebb színész és reklám modell. A filmben a csaj Peugeot-val, a férfi BMW-vel járt, plazma tv volt a lakásukban, úgyhogy nagyon európai jellege volt az egésznek, kivéve persze, hogy a nők mind kendőben (de színesben, divatosan) voltak, nem volt se csók, se szex jelenet, sőt, tekintve, hogy idegenek elvileg nem érhetnek egymáshoz (még ha házastársakat játszanak is egy filmben), ezt is úgy rendezték meg, hogy dramaturgiailag mindig egy tárgyat használtak.
Úgyhogy összességében szórakoztató volt, és kellemes élmény. Szeretnék majd beszerezni néhány ilyen típusú iráni filmet CD-n, és haza vinni. Majd rendezhetünk iráni filmeseteket. Kashanból hazafelé jövet láttunk a buszon egy másik komédiát, aminek Esküvő iráni módra volt a címe, és az is egész vicces volt.

Múzeum

Tegnap pedig múzeumba mentünk. Pontosabban eredetileg egy kiállítást akartunk megnézni, azt, amelyiket a kávézóban ülő fotográfusok ajánlottak Naimának. Mikor a helyhez értünk derült ki, hogy az egész hatalmas, vagy nyolc lakás lett egybe nyitva, egy gazdag, művészet pártoló iránié az egész. A kiállítás is jó volt, de a hát egyszerűen fantasztikus. Bauhaus jellegű az épület, és minden helység tele volt műalkotásokkal, vagy művészettel kapcsolatos tárgyakkal, könyvekkel, poszterekkel. Voltak kiállítva design bútorok, az iráni művészvilág termékei, építészeti makettek, szobrok, stb. Nagyon tetszett nekünk Naimával, és teljesen nyugodt, szabad atmoszférája volt. A látogatók főleg fiatal irániak voltak.
Sajnos a fényképezőgépem megint beszart. Nem akar vakuzni, hol lemerül, hol azt mutatja, hogy tele az elem, úgyhogy csak kevés képet tudtam készíteni, azok közül is kevés lett jó. Egy párat bemásolok ide.

Ma szeretnenk megneznia Holokauszt karikatura kiallitast. Egy kis averziom van a dologgal kapcsolatban, de egyuttal kivancsi is vagyok. Azt gondolom, hogy egeszseges szemlelettel kell oda menni, es ugy kell a kepeket megnezni. 200 kepet allitottak ki az 1200 palzamubol, 61 orszag karikaturistainak munkai. Haaat, majd meglatjuk...

Holnap elutazunk legalább egy hétre, így szünetel a blog frissítése addig. Ha visszajöttünk, akkor majd mesélek az útról, és rakok fel képeket.