Tegnap találkoztunk a magyar ösztöndíjasokkal. Nehezen jött össze, mert már hetek óta beszélünk Gergővel telefonon, megpróbálva összehozni valamit, de valamelyikünk mindig lemondta ezért, vagy azért.
De tegnap végül összehoztuk, és azon a helyen találkoztunk, ahol először ittam eszpresszót, de egy másik kávézóban. Itt még finomabb kávét adtak, Naima pedig tejes kávét ivott. A zenére sem lehetett panasz, hiszen eleinte Amr Diab, majd Leonard Cohen, Eagles, Grease szólt. Mi korábban értünk oda Naimával, mert a munkahelyemen talalkoztunk, és onnan sétáltunk át. A mellettünk lévő asztalnál három hosszú hajú fiatal ült, de egyikük lány volt. Fotósok voltak, az asztalra ki volt terítve rengeteg negatív, fénykép. Naima oda is ment hozzájuk egy kicsit beszélhetni, és kiderítette, hogy augusztus közepétől kiállításuk lesz, amit majd megnézünk mi is.
Miután megérkeztek Gergőék vagy három órán át beszélgettünk. Közben jöttek-mentek az irániak, fiatalok, csinosak, jól öltözöttek, szerelmesek. Jó volt látni, ahogy estére kezd a hely megtelni élettel, flörtölő irániakkal.
A kávézó tulajdonosa egy fiatal srác, aki Cipruson és Angliában tanult. Jó fejnek tűnt, szerintem vissza fogunk járni. Ráadásul állítólag nagyon gyors wifi van a kávézóban, így Naima laptopjával lehet internetezni.
Olyan nyolc körül váltunk el a többiektől, de megbeszéltük, hogy ma este együtt vacsorázunk valahol. Talán előtte mi még el tudunk menni moziba. Naimával már napok óta beszéljük, hogy el kellene menni megnézni egy filmet, és megtapasztalni a hangulatát.
A kávézó után beültünk egy szendvicseshez, ahol Naima eddigi legfinomabb szendvicsét ette. Nekem is ízlett, csak valamitől nekem rossz volt a gyomrom.
Hazafelé fogtunk egy taxit, aki valamiért a csúcsforgalmas Vali Asr-on keresztül vitt haza. Viszont két ponton is láttunk ünneplő irániakat, akik Hezbollah-os zászlókkal felszerelkezve kiáltoztak, dudáltak, az egyik helyen kisebb tűzijátékkal ünnepelték a libanoni tűzszünetet.
Mire haza értünk én nagyon rosszul éreztem magam, teljesen kimerültem, a gyomrom háborgott, enyhe hidegrázások jöttem rám, így hamar lefeküdtem. Mára viszont semmi bajom.

Közben kiderült, hogy mégis elmegyünk moziba. Legalábbis megpróbáljuk elérni, mert 5-kor kezdődik, és innen eléggé messze van.
A film címe „Tűzszünet”, és egy fiatal házaspárról szóló komédia. Állítólag nagyon népszerű az iráni fiatalok körében. Majd holnap mesélek róla. Ebbe a moziba megyünk, a kolléganőm foglalt is jegyet, de nem tudom, hogy át tudjuk-e venni fél ötig, habár Naima korábban oda megy és ott találkozunk.